2016. november 25., péntek

Top 3 legvicessebb/legcikibb sztorim ~12 napos blogger kihívás 2. nap

 
Sziasztok!


Van egy-két cikis sztorim, mivel általában előtt jár a szám aztán gondolkodok. Természetemnél fogva hajlamos vagyok hülyeségeket csinálni. Tudom hogy ez nem jó dolog, de igyekszem változtatni rajta.
No és akkor következzenek a beígért sztorik.

"Én soha nem ápolnék időseket"
(kérlek ne ítélkezz, olvasd végig!)

Nevelőapám barátnőjének fia eljött hozzánk bemutatkozni (első találkozás). Szóba került az ápolás, gyermeknevelés. Ki mit csinálna szívesen. Kisgyermeket pelenkázni, etetni, aztán ugyanez időseknél. Mert hogy a kettő ugyanaz, semmi különbség nincs köztük. (mondják ők)
Erre én: De igen van, és én soha nem ápolnék időseket! (Mindenki csak néz rám, mire eszember jut hogy a fennt említett barátnő idős férfit ápol, égett a pofám rendesen...)
Ezek után úgy éreztem nincs miért magyarázkodnom, azzal csak rontanék a helyzeten. De nektek azért elmesélem az álláspontomat. A kisgyermek még nem tudja ellátni magát, ami természetes, még előtte áll az egész élet. Az idősebbek pedig már nem tudják ellátni magukat, ami nagyon szomorú szerintem, mert ha már ott tartunk hogy nem vagyunk képesek az alapvető dolgokra, akkor nemsokára vége az életünknek.
 
 
"Anyu én nem"
 
 
Hmm, talán 12-13 éves lehettem, amikor anyám egy szombat reggel jött fel a szobámba hogy felébresszen. Kinyitotta az ajtót, amit én valahogy (tudat alatt, vagy tényleg fogalmam sincs hogyan, mert olyan mélyen szoktam aludni hogy egy repülő is leszállhatna mellettem az sem érdekelne) meghallottam.
Felülök az ágyba és csak ennyit közöltem:
 
DE Anyu én NEM! (visszafekszek, majd 10 másodperc múlva ismét)
 
DE Anyu én NEM! (erre már valahogy felébredtem, és szakadtam a röhögéstől)
 
De mire értettem hogy nem, fogalmam sincs, a mai napig nem tiszta a kép.
 
 
"Csepregi Évi"
 
 
Na ezért a mai napig szivatnak a munkahelyemen. Úgy volt hogy új munkatársat kapunk, mondták az illető hölgy nevét, elkönyveltem magamban. Tudom ki az, találkoztam vele párszor. Másnap reggel ismét szóba került, de nem jutott eszembe a neve.
Egyszer csak bekiabáltam:
 
Tudom a Csepregi Évi!
 
(Mindenki fetreng a röhögéstől)
Kollégám hatalmas vigyorral az arcán megkérdezi:
 
Na és mikorra várható a MŰVÉSZNŐ?
 
Egész addig le sem esett hogy mit mondtam, így hát összehúztam magam és távoztam a helyszínről :)
 
 
Remélem sikerült egy kis vidámságot csempésznem a délelőttödbe :)
 
 
Genevieve
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése